Fővágány
Fővonal
Helyi érdekű vasút
Mellékvágány
Mellékvonal
Országos mellékvonal
Országos törzshálózati vasúti pálya
Országos törzshálózati vasútvonal
Szárnyvonal
Térségi vasút
Vasúti törzsvonal
Vasútvonal
Vicinális
Zsákvonal

Fővágány: a vasúti szolgálati hely minden vonatfogadásra kijelölt vágánya. Nem azonos a fővonal fogalmával.

Fővonal (műszaki): Magyarországon olyan vasútvonal, amelyen a vasúti pálya és annak tartozékai megfelelnek a következő műszaki jellemzőknek: a vasúti vágány normál nyomtávolságú; a kéttengelyű vasúti kocsik megengedett tengelyterhelése legalább 18 t; az állomásoknak biztosított bejárati jelzőjük és ezeknek előjelzőjük van; a fedezendő pontokat és a vonatok megállítására, illetve sebességének szabályozására kijelölt egyéb helyeket főjelzők fedezik; a váltókörzeteket őrzik és az általános fékúttávolság legalább 700 m. A fővonalak a mellékvonalakhoz képest nagyobb tömegű vonatok gyorsabb közlekedését teszik lehetővé. A fővonal nem azonos a fővágány fogalmával. A fővonal fogalma műszaki fogalom, a vonalon lebonyolított forgalom nagyságával, illetve a vonal jövedelmezőségével a fővonali minősítés nem függ össze.

Helyi érdekű vasút (jogi): az 1880-ban született, helyi érdekű vasutakról szóló törvény alapján „oly vasutak, melyeknek főczélja, hogy az illető vidék forgalmi és közgazdasági igényeinek megfeleljenek." A hálózat bővítése és az addig vasút nélküli területek bekapcsolása érdekében a kormány a helyi érdekű vasutak kiépítését végrehajtani szándékozó társaságok számára különféle pénzügyi kedvezményeket nyújtott. Emellett azt is lehetővé tette, hogy ezek a vasútvonalak egyszerűbb műszaki paraméterekkel épüljenek meg. Ennek eredményeképpen a XIX-XX. század fordulójára a magyarországi vasúthálózat sűrűsége az európai átlagot is meghaladta. A fogalom a ma használatosak közül - a vasúti közlekedésben és a hálózatban betöltött szerepe alapján - leginkább a térségi illetve az elővárosi vasútnak feleltethető meg, és nem keverendő össze a vasúti közlekedésről szóló törvényben meghatározott helyi vasúti pályahálózattal és a budapesti HÉV-vel sem. (A jelenlegi budapesti HÉV vonalainak egy része az egykori helyi érdekű vasutakra vonatkozó jogi, műszaki tartalommal épült ki, és a HÉV rövidítés azt követően is megmaradt, hogy a budapesti városfejlődés okán ezek a vonalak elővárosi vonalakká lettek felfejlesztve).

Mellékvágány: a vasúti szolgálati helyek azon vágánya, amely nem fogad vonatokat. Közelebbi elnevezését rendeltetése (raktári, mosó-, tároló-, javítóvágány stb.) határozza meg.

Mellékvonal (műszaki): Vasúti mellékvonal Magyarországon valamennyi vasútvonal, amelyen a vasúti pályák és tartozékaik műszaki paraméterei nem felelnek meg a fővonali vasúti pályákra és tartozékaikra vonatkozó előírásoknak. Tehát azok a vasútvonalak, amelyeken a vasúti vágányok nem normál nyomtávolságúak, vagy amelyeknél a kéttengelyű kocsik megengedett tengelyterhelése nem éri el a 18 tonnát, vagy az állomásoknak nincs biztosított bejárati jelzőjük és ezeknek előjelzőjük, vagy a fedezendő pontokat és a vonatok megállítására, illetve sebességének szabályozására kijelölt egyéb helyeket nem fedezik főjelzők, a váltókörzeteket nem őrzik vagy az általános fékúttávolság nem éri el a 700 métert. A mellékvonalak pályáinak és tartozékainak műszaki paraméterei a fővonalakhoz képest kisebb tömegű vonatok lassabb közlekedését teszik lehetővé. A keskeny nyomközű vasutak például kivétel nélkül mellékvonalak. A mellékvonal nem azonos a mellékvágány fogalmával, és nem feltétlenül esik egybe a szárnyvonal fogalmával sem. A mellékvonal fogalma műszaki fogalom, a vonalon lebonyolított forgalom nagyságával, illetve a vonal jövedelmezőségével a fővonali minősítés nem függ össze.

Országos mellékvonal (jogi): A vasúti közlekedésről szóló törvény 2. számú mellékletében felsorolt vasúti pályák, ill. az azoknak megfelelő vasútvonalak. Az országos mellékvonalakhoz főszabályként biztosítani kell a nyílt hozzáférést az Európai Gazdasági Térség valamely tagállamában honos valamennyi vasúti társaság számára, kivéve, ha a mellékvonal olyan elővárosi vagy különálló helyi és térségi pályahálózat része, amelyen kizárólag vasúti személyszállítás folyik. Az országos mellékvonal jogi fogalom, amelynek jelentősége kizárólag a mellékvonalat fenntartó szervezetben meglévő állami tulajdoni részesedéssel függ össze. Az országos mellékvonal jogi fogalma nem feltétlenül esik egybe a mellékvonal műszaki fogalmával, és a mellékvonali minősítésnek nincsen köze a vonal kihasználtságához vagy jövedelmezőségéhez sem.

Országos törzshálózati vasúti pálya (jogi): a vasúti közlekedésről szóló törvény 1. számú mellékletében felsorolt vasúti pályák, ill. az azoknak megfelelő vasútvonalak. Ezek lehetnek a transz-európai vasúti áruszállítási hálózat részei vagy az egyéb országos törzshálózati vasúti pályák közé sorolhatók. Valamennyi országos vasúti törzshálózati pálya kizárólagos állami tulajdonban áll, és kivétel nélkül nyílt hozzáférésű az Európai Gazdasági Térség vasúti társaságai számára. Az országos törzshálózati vasúti pályák tartozhatnak (műszaki szempontból) fő- vagy mellékvonalakhoz, ill. törzs- vagy szárnyvonalakhoz is.

Országos törzshálózati vasútvonal (jogi): az 1880-ban született, helyi érdekű vasutakról szóló törvény alapján „oly vasutak, melyeknek főczélja, hogy az illető vidék forgalmi és közgazdasági igényeinek megfeleljenek." A hálózat bővítése és az addig vasút nélküli területek bekapcsolása érdekében a kormány a helyi érdekű vasutak kiépítését végrehajtani szándékozó társaságok számára különféle pénzügyi kedvezményeket nyújtott. Emellett azt is lehetővé tette, hogy ezek a vasútvonalak egyszerűbb műszaki paraméterekkel épüljenek meg. Ennek eredményeképpen a XIX-XX. század fordulójára a magyarországi vasúthálózat sűrűsége az európai átlagot is meghaladta. A fogalom a ma használatosak közül - a vasúti közlekedésben és a hálózatban betöltött szerepe alapján - leginkább a térségi illetve az elővárosi vasútnak feleltethető meg, és nem keverendő össze a vasúti közlekedésről szóló törvényben meghatározott helyi vasúti pályahálózattal és a budapesti HÉV-vel sem. (A jelenlegi budapesti HÉV vonalainak egy része az egykori helyi érdekű vasutakra vonatkozó jogi, műszaki tartalommal épült ki, és a HÉV rövidítés azt követően is megmaradt, hogy a budapesti városfejlődés okán ezek a vonalak elővárosi vonalakká lettek felfejlesztve).

Szárnyvonal (topológiai): olyan vasútvonal, amelynek egyik végpontján sem folytatása, sem csatlakozása nincs. A szárnyvonalak műszaki szempontból lehetnek fő- vagy mellékvonalak is. A szárnyvonal lehet az országos törzshálózat része, de az országos mellékvonalak közé is tartozhat. A szárnyvonalak átlagos kihasználtsága a törzsvonalakénál általában alacsonyabb, mivel a szárnyvonalakon átmenő forgalom nincsen. A szárnyvonalak szerepe a törzshálózatról való lehordás és a hálózatra való felhordás. A szárnyvonalak egy része fővonali, másik része mellékvonali műszaki kiépítettségi színvonalú.

Térségi vasút (jogi): a vasúti közlekedésről szóló törvény szerinti pontos megnevezése térségi vasúti pályahálózat. A térségi vasúti pályahálózat térségi vállalkozói vasúti tevékenység céljára kijelölt vasúti pályahálózat, amely legfeljebb három megyét érint, vagy a hossza nem haladja meg a 400 kilométert. A térségi vasúti pályahálózatokat - a pályahálózat működtetőjének működési engedély iránti kérelme elbírálásával egyidejűleg - a Magyar Vasúti Hivatal jelöli ki. A térségi vasút jogi fogalma az EU-jog regionális vasút fogalmának felel meg. A térségi vasutak általában egy-egy meghatározott, viszonylag kisebb földrajzi területen jelentkező szállítási igények kielégítését szolgálják. A magyar vasúti jogi előzményük a XIX. századi helyi érdekű vasút, amelyeket a helyi érdekű vasutakról szóló 1880. évi törvénycikk úgy határoz meg, mint „oly vasutak, melyeknek főczélja, hogy az illető vidék forgalmi és közgazdasági igényeinek megfeleljenek." A térségi vasút esetében a térség fogalma nem azonos a települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulásáról szóló törvény melléklete szerinti kistérségek, ill. a statisztikai kistérségek fogalmával. Egy térségi vasúti pályahálózat több kistérséget is érinthet, a térség vasúti jogi fogalma egyetlen közigazgatási területi egység fogalmával sem azonosítható.

A térségi vasutak alapítását általában az országos hálózatéhoz képest eltérő műszaki színvonal és az ebből fakadó takarékosabb üzemeltetés lehetősége indokolhatja. Különösen igaz ez a keskeny nyomközű vasutakra, amelyek a normál nyomtávolságú vasutakhoz képest egészen eltérő műszaki színvonalú tevékenységet tesznek lehetővé. Amennyiben azonban a fővonal meghatározásában szereplő feltételeknek megfelel, térségi vasúti pályahálózat része nem csak a műszaki szempontból definiált mellék-, hanem fővonal is lehet.

Vasúti törzsvonal (topológiai): azok a vasútvonalak, amelyek a vasúthálózat gerincét alkotják, és amelyekből a többi vasútvonal kiágazik. A törzsvonalak általában fővonalak és viszont, de a két fogalom nem keverendő össze, a törzsvonal ugyanis a hálózatban betöltött forgalmi funkcióra, a fővonal pedig műszaki kiépítettségre utaló elnevezés. A magyarországi vasúti törzsvonalak kivétel nélkül nyílt hozzáférésűek az Európai Gazdasági Térség vasúti társaságai számára.

Vasútvonal: Két vagy több földrajzi hely vasúti összeköttetése. A vasútvonalak műszaki szempontból fő- vagy mellékvonalak, a hálózatban betöltött elhelyezkedésük és szerepük (topológiai) szempontjából pedig vasúti törzsvonalak, vasúti összekötővonalak, szárnyvonalak vagy zsákvonalak lehetnek.

Vicinális: a helyi érdekű utak, illetve vasutak XIX. századi elnevezése. A vicinális szó a burkolt országutak kiépítésével a közutakról lekopott, illetve a köznyelv gyakran a vasúti vicinálisokon közlekedő vonatokra is használja.

Zsákvonal (topológiai): olyan vasútvonal, amelynek egyik végpontja sincs más vasútvonalakkal összekötve.