A vízi közlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény 7. § alapján nyilvántartásba vételre kötelezett úszólétesítmények:
- a tengeri és belvízi nagyhajók,
- úszómunkagépek,
- kompok,
- úszóművek,
- kishajók és ezen belül a motoros vízi sporteszközök
hivatalos és közhiteles nyilvántartása a lajstrom.
Az egyes úszólétesítmény fajtáknak megfelelő lajstromok felépítését, a lajstromozással kapcsolatos eljárásokat, a lajstromozás feltételrendszerét és a nyilvántartásba vétel tanúsítását a 2000. évi XLII. törvény 8 – 15. § szakasza és részletesen az úszólétesítmények lajstromozásáról szóló 198/2000. (XI.29.) Korm. rendelet állapítja meg.
A legfontosabb lajstromozással kapcsolatos eljárásokat honlapunkon bővebben ismertetjük.
A lajstromozási eljárások jellemző, közös vonásai:
- Az esetek többségében a jogosult kérelmére indulnak.
- A lajstromozási eljárásokban az okirat elve érvényesül.
- A nyilvántartásba vett úszólétesítmény egyedi azonosítója a lajstromszám.
- A lajstromba jog bejegyzése, törlése, illetőleg tény feljegyzése és törlése alapját a jogszabályban tételesen meghatározott kellékekkel rendelkező, az előírt tartalmi és formai követelményeknek megfelelő okirat képezheti.
- A lajstromozási eljárásban a jogszabály megállapítja, milyen dokumentumokkal kell igazolni bejegyzést kérelmező jogosult létezését, fennállását és képviseletét.
- A lajstromozást az okmány tanúsítja, a bejegyzett jogokról és feljegyzett tényekről (illetőleg ezek törléséről) határozatban rendelkezik hatóságunk.
- A lajstrom – a törvény szerinti korlátokkal – nyilvános.
A lajstromozás, mint a mindenkori magyar hajózási hatóság egyik alaptevékenysége közel 150 éves múltra tekint vissza.